A mérés megkezdése előtt néhány dolgot érdemes figyelembe venni. A GTC modellek pl. a színskála tekintetében különböző választható lehetőségeket kínálnak. Az intuitív, izzó színeket, a szivárvány színeit, a pszichológiai színezést vagy a letisztult, szürke színeket részesíted előnyben?

A csekély hőmérséklet-különbségek esetén ajánlott a kontrasztos színpaletta használata (pl. a szivárvány színei), míg nagyobb különbségek esetén könnyebben értelmezhetők a kisebb kontrasztú skála (pl. izzó színek).

Előfordulhat, hogy a hőkép kontrasztos, és ezáltal jól értelmezhető kialakításához a skálát be kell állítani. Hőkameráink ehhez praktikus rögzítési funkcióval rendelkeznek, amellyel a skálát egyszerűen és gyorsan optimalizálhatod.

Ha tehát például egy olyan ablakot szeretnél termográfiai elemzésnek alávetni, amely alatt fűtőtest van, akkor ez a teljes hőképet befolyásolja, ezáltal az ablaknál kevésbé jól különböztethetők meg a hőmérsékletek. Ennek elkerülése érdekében a hőkamerával olyan közel léphetsz az ablakhoz, ahol a fűtés hatása a hőképen már nem látható. Ekkor rögzítsed a jobb felső gombbal a színskálát, és máris létrehozhatsz egy részletgazdag képet nagyobb távolságból is. Ez manuális üzemmódban is lehetséges.

Ha lehetséges, az objektumokat kizárólag száraz állapotban mérd meg, mivel az eső és más csapadék hatással van a felület hőmérsékletére. Ennek megfelelően a melegítő hatású napsugárzást is érdemes kerülni. A külső termográfiai mérésekhez ajánljuk a kora reggeli órákat. A nagy páratartalom és szél is negatívan befolyásolja a mérési értékek pontosságát, ezért kerülendő.

Emellett nem tanácsos a forró hőforrások (pl. sütők) közvetlen közelében mérést végezni. Ezek esetleg leárnyékolhatók, így hatásuk csökkenthető. Az építészeti termográfiához sok esetben az ősz és a tél az optimális évszak. A belső és külső területek közötti hőmérséklet-különbség ekkor elég nagy a problematikus területek hatékony megállapításához (ajánlott minimális különbség: 10 °C).

Ha precíz értéket szeretnél megállapítani Celsius-fokban, akkor minden esetben állítsd be a kibocsátási tényezőt és a visszavert hőmérsékletet. Ezzel megakadályozhatod, hogy az erős sugárzás módosítsa a mérési eredményeket.

A kibocsátási tényezőt a műszerben előre beállított anyagok alapján választhatod ki, vagy a felület kialakításának alapján megbecsülheted. A visszavert hőmérséklet megállapításához először ellenőrizd, hogy közvetlen, vagy közvetett tükröződésről van-e szó. A közvetlen tükröződések gyakran lépnek fel sima felületeknél, a hőképen felismerhető a tükröződés (pl. ablaküveg esetén). Ilyen esetben a tükröződő tárgy hőmérsékleti értéke felhasználható visszavert hőmérsékleti értékként. A legtöbb durva felületnél (pl. vakolat) azonban közvetett tükröződés érvényesül. Itt a visszavert hőmérsékletet a mért objektum előtt állapítsd meg, és ezt állítsd be visszavert hőmérsékletként.

Az erősen tükröződő felületek esetén, például a kezeletlen fémeknél, ajánlott matt fekete ragasztószalag vagy speciális spray használata. Ha ezeket az anyagokat felhordod az objektumra, akkor rövid várakozási idő után átveszik az alap hőmérsékletét, így az a nagy kibocsátási tényező miatt megbízhatóan meghatározható. A saját testhőmérséklet visszaverődésének hatása minimalizálható, ha a mérést enyhén döntött szögben végzed.

Segíthet, ha a GIS 1000 C infravörös hőérzékelőhöz (K típusú) hőmérő szondát használsz. A hőmérő szonda használatával elkerülhető a visszaverődés, és a hőmérséklet mérése közvetlenül a tárgy érintésével történik.

A hőképek magas minőségének eléréséhez a mérés során be kell tartanod a minimális távolságot (30 cm). A kétlépéses eljárás hatékonynak bizonyult.

Például egy fal szigetelési problémáinak vizsgálata az első, nagyobb távolságból végzett vizsgálat első megközelítésnek jó. A második, a közelből készített felvétel ezután részletes felvilágosítást ad és sokkal megbízhatóbb, hiszen a távolságból adódó hibák kizárhatók. Mivel a távolság nagyban befolyásolja a mérés minőségét, általánosságban a lehető legkisebb távolságból kell végezni a mérést.