A török kündekari, avagy az egymáshoz illesztés művészete
Cikázó csillagminták faragásokkal és gyöngyberakásokkal díszítve: áthaladni egy kündekari ajtón igazán varázslatos élmény. És mindez a kündekarnak, a kündekari művészetét gyakorló mesternek köszönhető. A kündekari hagyományos török famegmunkálási eljárás, amely a 12. század óta létezik.
A valódi kündekari az, amikor elképesztően részletes geometriai formákat és hatalmas szerkezeteket készítenek precízen megmunkált fadarabokból, kizárólag asztalostechnikákkal, azaz ragasztás és szögek nélkül.
A kündekari anyag iránti tisztelete, a létrehozott tartós szerkezetek és a befektetett munka nehézsége mind a díszítendő épület jelentőségét erősíti. Ezek az alkotások több évszázadra szólnak.
A hagyományos szeldzsuk mintákat nem csak a kündekari famegmunkálás során, hanem más díszítő művészeti ágakban, például a csempefestés és a kőfaragás során is alkalmazzák.
De a kündekari nem csak díszítő művészet. Az egymásba fonódó daraboknak köszönhetően az eredmény szerkezetileg is tartósabb, ugyanis a fa természetesen reagálhat a nedvességre és a hőmérsékletre. Ragasztóanyag és szögek hiányában tágulhat és zsugorodhat, így az ajtótábla az idő múlásával sem hajlik vagy reped meg. Az összes darab egymáshoz csatlakozik, ami azt jelenti, hogy az utoljára beillesztett panel tartja össze az egész szerkezetet.
Ismet Terzi egyike a kevés kündekari mesternek Törökországban. Fiatalon villamosmérnöknek tanult, és bár ez volt az álma, végül soha nem dolgozott mérnökként. Ehelyett apja nyomdokaiba lépett, és favágó lett, így került kapcsolatba később az ácsmesterséggel.
Először az egyik barátjától kapott kündekarival kapcsolatos megbízást, melynek kapcsán részletesen tanulmányozta az eljárást, amibe végül beleszeretett. Nem könyvekből tanult, hanem a munka során sajátította el a mesterséget. „Ez a hagyomány már nem él, a mi generációnknak nem adták át” – fogalmaz. 25 éves szakmai tapasztalattal a háta mögött a kündekari egyik legismertebb mestere, és most azon dolgozik, hogy életben tartsa a hagyományt, és átadja azt fiának, Mehmetnek.
A kündekari technika időigényes és aprólékos folyamat. Mivel rengeteg kézi munkával jár, egyetlen ajtó elkészítése akár 3 hónapig is tarthat. Gondos tervezés és nehéz fizikai munka ötvözete, amely napjainkban a hagyományos kéziszerszámok – vésők, fűrészek – mellett már különböző gépek és elektromos kéziszerszámok használatát is magában foglalja.
Terzi a magas minőséget és a tartósságot értékeli a gépekben. Az általa használt egyik berendezés 25 éves, de saját bevallása szerint soha nem válna meg tőle, annyira kellemes vele a munka. És bizony a kényelem, valamint a megbízhatóság fontos tényező, ha a munka nagy részét gépekkel végezzük.
A műhelyben Bosch szúrófűrészeket használnak a középső panelek kivágásához, amelyek a kündekari keretben kapnak helyet. A körfűrészek is fontos szerepet kapnak a folyamatban. Az egymásba illesztendő részeknek tökéletesen kell passzolniuk. Ez könnyebben elérhető a rögzített körfűrésszel, mint a hagyományos eljárással.
Hosszú projekteknél kulcsfontosságú, hogy gyorsabban végezzünk a folyamatokkal. Amellett, hogy Terzi még ma is kézi gyalut és csiszolópapírt használ, a Bosch által is kínált kéziszerszámok (gyalugép, csiszológép) segítségével gyorsabban és egyenletesebb minőségben készítheti elő a faanyagot.
A hagyományos díszítő minták fába véséséhez Terzi műhelyében elektromos marógépeket és motoros meghajtású kézi marókat is használnak.
A kündekari jövője kapcsán Ismet Terzi kifejtette, hogy az építészek feladata, hogy új lehetőségeket keressenek a technika otthonokban történő alkalmazására, hiszen a többi kézműves megoldáshoz hasonlóan a kündekarit is egyre nagyobb kihívás elé állítják a modern ipari megoldások.
Most Ismet fián, a képzett restaurátor és belsőépítész Mehmeten a sor, hogy elsajátítsa és életben tartsa ezt az ősi kézműves eljárást – vagy akár korszerűsítse azt a 21. századi igényeknek megfelelően.
.png "Hőkamerák és hőérzékelők")
